De vajon mi a jogi háttere annak, hogy bemegyünk egy bevásárló központba vagy étterembe és a háttérben zenét hallhatunk? Vajon ez jogdíjköteles tevékenység, és ha igen, ki fizet és kinek a zeneszolgáltatás után? Mit jelent a közös jogkezelés és hogyan működik ma Magyarországon? Hétköznapi emberként fel sem merül bennünk, hogy ezen zenék lejátszása mögött komplex jogi szabályozás található, amely szigorú szabályok mentén igyekszik a zenefelhasználás és a jogkezelés igen bonyolult rendszerét átláttatni és betartatni a zenefelhasználóval, bolttulajdonossal.

Mi is az a „közös jogkezelés”?

A közös jogkezelés fogalma és rendszere rémisztő hatást kelthet mind a jogosult, mind a felhasználó számára, tekintettel a szabályozás összetettségére és terjedelmes voltára. Egy szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény bármely felhasználásához szükséges a szerző engedélye, hiszen olyan szellemi alkotásról van szó, amelyet a fogyasztó közönségnek meg kell becsülnie, és amellyel nem rendelkezhet szabadon. A közös jogkezelés lényege abban rejlik, hogy a szerzői jogosult képtelen egyénileg megadni a művek felhasználásához az említett engedélyt, ezért ezt a jogát a jogosultak által létrehozott szervezetek útján gyakorolhatja. Magyarországon ezt a tevékenységet kilenc közös jogkezelő szervezet látja el, komplex tevékenységként, hiszen túl azon, hogy megállapítja a felhasználás feltételeit, a jogdíjakat, amelyeket beszed és feloszt, többek között ellenőrzi a művek felhasználásának szabályszerűségét és fellép a jogok megsértése ellen is. 2012-ig bezárólag Magyarországon egy műfajtára vonatkozóan csak egyetlen testület volt jogosult a közös jogkezelésre, azonban 2012 eleje óta megszűnt ez a monopolhelyzet, így az egyes műfajtákra és szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozóan az adott jogosulti csoport tekintetében akár több ilyen szervezet is nyilvántartásba vehető.

A közös jogkezelő szervezet olyan szervezet, amely erre vonatkozó törvény, szerződés vagy egyéb jogviszony alapján céljaként vagy fő tevékenységeként közös jogkezelést végez, és a következő feltételek közül legalább az egyiket teljesíti:

a) tagjai jogosultak vagy jogosultakat képviselő szervezetek – ideértve más közös jogkezelő szervezeteket és a jogosultak szövetségeit is – vagy ez utóbbi személyek ellenőrzése alatt áll,

b) nyereségszerzési cél nélkül működik.

Működésüket több körülmény feltételezi. Az első és legfontosabb, hogy akkor lehetséges a működésük, ha a jogosultak jogaikat nem tudják egyénileg gyakorolni. Másodszor szükséges a meghatározott jogi feltételeknek eleget tennie, harmadszor pedig a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) – amely a felügyeletet is gyakorolja – kell, hogy nyilvántartásba vegye. A közös jogkezelés rendszere hazánkban három típusba tagozódik egy közös ismérvvel, a kiterjesztett hatály kizárólagosságával. Így tehát ismert

a) a kötelező,

b) a törvény által előírt, de kilépést engedő és

c) az önkéntes közös jogkezelés.

Sem nem közös, sem nem kiléptetett, hanem független

Az angolszász jogrendszerből átvett és a magyar szerzői jogtól korábban idegen intézmény, a független jogkezelés sokak számára nagy érdeklődést keltett. Lényeges eltérés az eddigi közös jogkezeléshez képest, hogy a független közös jogkezelők nem végezhetnek kiterjesztett hatályú közös jogkezelést, nem állnak a jogosultak tulajdonában és ellenőrzése alatt, illetve profitorientáltak. Fontos megkötés azonban számukra is a bejelentési kötelezettség az SZTNH felé.

Hogyan léphet ki valaki a közös jogkezelés alól?

A kiléptetés, bár a közös jogkezelésről szóló törvény 18. § szabályozása alapján egyértelműnek tűnhet, a gyakorlatban nehézkes és számos jogvitára ad alapot. Amennyiben a jogosult előzetesen tiltakozik művei felhasználásának a közös jogkezelés keretei között megvalósuló engedélyezése ellen, úgy a továbbiakban művei kiléptetésre kerülnek a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés alól. A mai viszonyok között a kiléptetés sok lehetőséget nyújt a zeneszolgáltatás erősödő, bővülő és sok alternatívát kínáló piacán, hiszen művek ezreinek katalógusba rendezése és annak kiléptetése ígéretes megoldást jelent. 

Haszon nélkül a haszonelvűek világában

Az out of commerce intézménye nem kereskedelmi célú felhasználás engedélyezését jelenti olyan művek esetén, amelyek egyébként közös jogkezelő szervezet alá tartoznak, de a felhasználásuk nem jár kereskedelmi haszonszerzéssel. Itt fontos, hogy a jogosult által egyénileg engedélyezett felhasználás sem közvetve, sem közvetlenül nem irányulhat azonban jövedelemszerzésre.

Az intézmény szabályozásának hosszas előkészítésének eredményeképpen a 2019. május 17-én kihirdetett, a digitális egységes piac szerzői jogáról szóló irányelv külön fejezetet szentel a kereskedelmi forgalomban már nem kapható műveknek. Meghatározása szerint „egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény akkor minősül kereskedelmi forgalomban nem kaphatónak, ha a nyilvánosság számára való hozzáférhetőség megállapítására tett észszerű erőfeszítések alapján jóhiszeműen vélelmezhető, hogy a mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény egésze a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül a nyilvánosság számára nem hozzáférhető”. A szabályozás eredményeképpen az ezen definíciónak megfelelő, kereskedelmi forgalomban nem kapható művek az irányelvben meghatározott feltételekkel a jövőben digitalizálás által széles körben hozzáférhetővé válnak. Az irányelv átültetéséről a tagállamoknak 2021. június 7-ig kell gondoskodniuk.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk: Jól látható, hogy a rendszerben található jogkezelő szervezettípusok között megmaradtak a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek is, és mellé megjelentek a független típusúak. Kétségtelen továbbá, hogy a független jogkezelők sikerrel integrálódtak a rendszerbe, ugyanakkor működésük nem zökkenőmentes a szabályozási környezet hiányosságai okán. Magyarországon jelenleg a piacon lévő közös jogkezelő szervezetek legnagyobb problémája, hogy nincs egységes jogszabályi háttér a kiléptetés menetére vonatkozóan, így a közös jogkezelés alól kilépetni kívánt katalógusok sokszor hosszas kanossza-járásra kényszerülnek, melynek sikeressége után még mindig kérdéses marad a jogdíjak felosztásának jogszerűsége.