Beleszámít-e a munkaidőbe a munkahelyre, illetve lakóhelyre való utazás ideje?

június 21, 2017

Az Európai Unió Bíróságának 2015-ös döntése alapján munkaidőnek minősül az az idő, amelyet a munkavállalók a lakóhelyük és a munkáltatójuk által munkavégzésre kiadott első és utolsó helyszín között mindennapos utazással töltenek. A döntés az EU minden tagállamára, így Magyarországra is kötelező.

A fenti rendelkezés azonban megtévesztő lehet, ugyanis nem vonatkozik minden munkavállalóra, különösen nem az állandó munkahelyre utazókra, csak azokra, akik több helyszínen dolgoznak, vagy ahogy a törvény fogalmaz „állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkeznek”. Ilyen munkavállalónak tekinthető például egy villanyszerelő vagy egy értékesítő.

A döntés legfontosabb célja annak biztosítása, hogy ne lehessen az EU-ban olyan alkalmazott, akinek heti átlagban 48 óránál többet kell dolgoznia.

A hazai szabályozás szerint a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama nem minősül munkaidőnek. Azaz a törvény nem tekinti munkaidőnek sem a munkahelyre történő utazás idejét, sem a tényleges munkavégzés helyére való eljutás időtartamát. Ez akkor is így van, ha a munkát – kiküldetés keretében – nem a szerződés szerinti munkahelyen kell felvenni. Bár 2012. július 01-jét követően a munkaszerződésben nem kötelező a munkavégzés helyének a megjelölése, mégis a szerződés szerinti munkahelyet a munkavállaló beleegyezésével határozzák meg. Tehát a munkavállaló tisztában van azzal, hogy milyen kötelezettséget jelent számára a munkába járás, viszont a kiküldetés helyét, illetve az esetleges kiküldetések gyakoriságát nem feltétlenül tudja előre. A magyar munkajog ennek ellenére azonosan kezeli e kétféle utazási időt.

Ha a felek kifejezetten másként nem állapodnak meg, úgy munkahelynek a „szokásos” munkavégzési helyet kell tekinteni. Az is előfordulhat, hogy a felek a munkahelyet tágabb földrajzi egységként jelölik meg (például egy egész város vagy megye), így e területen bárhol kötelezhető munkavégzésre a munkavállaló. Minél pontosabban kerül meghatározásra a munkahely, annál kiszámíthatóbb a munkába járás a munkavállaló számára, a tágabban meghatározott munkavégzési hellyel viszont akár naponta változhat a munkába járáshoz szükséges utazási idő.